Miért hívnak majdnem minden olasz bevándorlót TONY-nak New York-ban?
Számos hollywoodi szuperprodukció szól olasz bevándorlók életélről, az amerikai-olasz maffiáról, és ezekben a filmekben általában egészen biztosan feltűnik legalább egy Tony nevű szereplő (gondoljuk csak Tony Manero, Tony Soprano vagy Tony Micelli karakterére). Ha pedig megkérnék egy átlag amerikait, hogy mondjon egy olasz férfinevet, szinte száz százalék, hogy a Tony lenne az első keresztnév, amit eszébe jutna.
Az ember azt gondolná, hogy a közismert olasz tradíció alapján – amely szerint a fiúgyermekek a nagypapa nevét kell, hogy kapják – lett az Államokban is majdnem minden férfi neve Tony (Antonio – Anthony) egy időben, azonban egy érdekes történet megcáfolja ezt (az egyébként logikusnak tűnő) következtetést.
(Olaszországban tényleg nagyon gyakori név az Antonio: a legutolsó adatok szerint több, mint 1.100.000 ilyen nevű ember van, ezzel az első öt leggyakoribb férfinév közé sorolják az országban.)
De, menjünk is vissza picit az időben, és nézzünk meg néhány történelmi tényt, amely szorosan kötődik ahhoz, hogy miért van olyan sok Tony New Yorkban.
A mai napig a legnagyobb olasz bevándorló közösség az Egyesült Államokon belül New York City-ben található (2.6 millió fő), a legtöbben Brookly, Bronx, Manhattan, Queens és Staten Island részén laknak a városnak. (Olaszországon kívül a harmadik legnagyobb olasz közösség a New York-i, Buenos Aires és São Paulo után.)
A legnagyobb olasz bevándorlási hullám a 19. század vége és a 20. század eleje között zajlott, az adatok szerint 1820 és 1978 között nem kevesebb, mint 5,3 millió olasz vándorolt ki az Egyesült Államokba, ebből több mint kétmillió 1900 és 1910 között. A legtöbben rövid ideig terveztek ott maradni, hogy pénzt keressenek, és körülbelül a felük vissza is tért Olaszországba.
A legtöbben nem túl képzett, paraszti sorból érkeztek a New Yorkba, és leginkább építőipari, szállítási, gyári vagy háztartási munkával keresték a kenyerüket. Aki pedig nem fizikai munkát végzett, az általában házalt valamivel, borbélynak állt, vagy élelmiszerüzletet üzemeltetett. A bevándorlók alig két százaléka rendelkezett hivatásos státusszal, ők elsősorban zenészek és zenetanárok voltak.
Na, de még mindig nem tudjuk miért hívtak mindenkit Tony-nak!
A legenda szerint (én simán elhiszem, hogy így van) a Tony nevet az első olasz bevándorlók körében kezdték el tömegesen használni az 1920-as években. Ezek a bevándorlók – mint mindenki akkoriban – az Ellis Island-en kötöttek ki, ahol a kötelező orvosi vizsgálat után mindenkitől megkérdezték a személyes adatait, mint név, vezetéknév, születési hely, illetve arra a kérdésre is kellett válaszolniuk, hogy honnan jönnek.
Mivel a bevándorlók többsége nem beszélt angolul, de még olaszul sem tudott helyesen, sőt, sokan csak szicíliai nyelven tudtak kommunikálni. Rengetegen még írni és olvasni sem tudtak, többnyire csak a nevüket, vagy annak egy részét tudták papírra vetni.
Amikor a bevándorlási tisztek szörnyű olasz kiejtéssel egyesével szólították az érkezőket ellenőrzésre, azok legtöbbje nem is értette, hogy miről van szó, így nem reagáltak még (az angolosan felolvasott) nevükre sem. Így történt, hogy a tisztek – kommunikáció hiányában – egy cetlit adtak a bevándorlásra váró olaszoknak TO NY felirattal, ami annyit jelentett, hogy TO NEW YORK, azaz New Yorkba akar eljutni.
A következő ellenőrzési ponton, ahol felvették az adatokat, a tisztek, mivel látták, hogy majdnem mindenki TO NY papírt tart a kezében, egyszerűen csak „Hey you, Tony!” kiáltással hívták őket egyenként, azt gondolva, hogy a nevük van a papírra írva, és ennek megfelelően Tony néven regisztrálták őket.
Ezt követően a második kérdés általában a vezetéknévre vonatkozott, és, mivel az olaszok azt sem értették, így, azt gondolván, hogy azt kérdezik tőlük honnan jöttek, válaszként a városuk nevét mondták, amit a bevándorlási tiszt persze beírt vezetéknévnek. Így született meg a sok Tony Salerno, Tony Palermo, Tony Napoli és társaik.
Az évek során persze finomult a helyzet, nagyon sokan meg is változtatták a vezetéknevüket, hogy jobban beilleszkedjenek az új hazájukba.
Így lett a Russo-ból Russell, Russe vagy Russ, a Piccolo Little, a Chiesa Chirch, a Bianco pedig White, hogy csak a leggyakoribbakat említsük.